Mikroverzum

Bemutatkozás

Kineziológia

Reflexológia

Masszázs

                                                                                                                          Bemutatkozás

 

Kertész János vagyok. 1992-ben kezdtem ismerkedni az alternatív gyógyászati módszerekkel. Sokáig csak kedvtelésként foglalkoztam vele, illetve a rokonaim, barátaim problémáinak enyhítésére használtam. 1993-ban tettem le a frissítő masszázs vizsgát. 2002-ben reflexológiából, majd a kineziológia one brain ágazatából vizsgáztam le. Ugyanebben az évben lettem főállású természetgyógyász.

 

Elsősorban a kineziológiát használom, mert szinte minden esetben azt tapasztaltam, hogy a problémák végső soron lelki eredetűek. Azonban úgy tapasztaltam, hogy lényegesen fokozza a kezelések hatását, ha – szükség esetén – párhuzamosan használok több módszert. Ezek jól kiegészítik egymást, erősítik egymás hatását. Ilyen például a masszázs, a reflexológia, az érzelmi utazás, a reiki. Jelentősen segíti a munkámat, hogy megismertem a modern pszichológia néhány irányzatát. A kezelések hatékonyságát sok esetben növeli, hogy együttműködöm egy homeopata és akupunktőr szakorvossal.

 

Az ilyen típusú kezelések kíméletesek és nincsenek mellékhatásaik. A hatékonyságuk elsősorban annak tulajdonítható, hogy nem a tünetekkel foglalkoznak, hanem a bajok valódi okát szüntetik meg.

 

A one brain módszert esetenként oktatom is.

 

 

                                                                                            Dióhéjban a kineziológiáról

 

A kineziológiának sok ágazata van. Ezek közül Magyarországon négyet fogadnak el hivatalosan (Edu-kineziológia, Touch for Health, One Brain és Stress Release). Én a One Brain-t alkalmazom, a továbbiakban ezt nevezem kineziológiának, de ha olyannal beszélsz, aki egy másik területen dolgozik, az nyilván a saját ágazatát hívja majd így.

 

Ha lefordítod a szót: mozgástan, de ez semmit sem árul el a lényegéről. Ahhoz, hogy megértsd, a stresszről kell néhány szót szólni. Biztos, hogy sokat tudsz a témáról (lehet, hogy jóval többet, mint én), de hátha mondok újat is.

 

A stressz már a növényvilágban is megjelenik, a magasabb rendű állatokban pedig nagyjából úgy működik, mint nálunk – legalábbis a biológiai mechanizmusát illetően. Veszély vagy préda érzékelése esetén a mellékvesében stresszhormonok keletkeznek (velőállomány: adrenalin, noradrenalin, kéregállomány: hisztamin), ezek hatására a szervezet egy „üss vagy fuss” állapotba kerül. A vázizomzat és az agy vérellátása javul, a pupilla kitágul, a szív szaporábban dobog és megnő a lökettérfogata is. Háttérbe szorulnak azok a folyamatok, amelyek a szervezet fönntartását, regenerálását szolgálják. Ilyen többek között az immunrendszer, az emésztés, a kiválasztás. Ez egy nagyon fontos életmentő mechanizmus. Nekünk is sokat segíthet, ha pl. az égő házból kell kimenekülnünk. A természetben aránylag ritkán fordulnak elő ilyen helyzetek és hamar elmúlnak. Ha egy állat vagy egy természetben élő ember menekül egy ragadozó elöl és sikerül megszabadulnia tőle, akkor néhány perc múlva visszaállhat a normális állapota. Ha nem sikerül, akkor pláne nincs több problémája. A mi körülményeink között azonban a stressz már nem tudja betölteni az eredeti feladatát. Ha a fogorvos várószobájában ülsz, akkor nem szaladhatsz el és nem is verheted meg a fogászt. Ugyanezt elmondhatjuk, ha behívat a főnököd vagy – diákként – arra vársz, hogy fölszólítsanak. Akkor is föllép a stressz, ha olyan behatások érnek, amihez a törzsfejlődés során nem alkalmazkodott a szervezetünk. Ez akkor is így van, ha nem érezzük. Az összes falban vezetékek futnak, azokban pedig áram. Állandóan elektroszmogban élünk. Már nem halljuk meg az utcai zajt, de hat ránk. Az ételeink tele vannak tartósító, ízfokozó, színező, állagjavító és egyéb – nagyrészt szintetikus – csodaszerekkel. Biztos, hogy Te is hosszan tudnád folytatni a példák fölsorolását, pedig ezek csak a fizikai okok. A gyorsan változó társadalmi környezet, a megélhetés bizonytalansága, a családok széthullása és egyéb tényezők ezeknél sokkal fontosabbak. A lényeg az, hogy gyakorlatilag szünet nélkül stresszben élünk. Nincs alkalmunk levezetni, föloldani és nincs idő a regenerálódásra.

 

Most néhány szót az agyról. Ez sem lesz tudományos, az agykutatóknak valószínűleg más forrásból kell majd továbbképezniük magukat. Az agykéreg egy részét a kineziológia zsargonja közös integratív területnek nevezi (a továbbiakban: KIT). Ez funkcionális egység, fizikailag több helyen elosztva található. Itt őrizzük a tudatosan fölidézhető emlékeinket és a hitrendszerünket. Az agyunk mindent megőriz, ami valaha történt velünk vagy amit láttunk, hallottunk, érzékeltünk. A jelentéktelen és a túl kellemetlen emlékek azonban kiszorulnak a KIT-ből. Hipnózissal előhozhatók és néha álmunkban is megjelennek, innen láthatjuk, hogy valahol „megvannak”, de nem tudjuk előhívni őket. Például biztos meg tudnád mondani, hogy ma reggel milyen időt jósolt a meteorológia, de ha három év múlva kérdezném meg, hogy mi volt a mai előrejelzés, akkor valószínűleg nem tudnál fölvilágosítani. Hitrendszer alatt most nem a vallásos meggyőződést értem, hanem azt a hipotézist, amivel az emberek az egyes jelenségeket magyarázzák. Pl.: „azért hallok rosszul, mert egy gyerekkori influenza a fülemre húzódott”. Ez véletlenül igaz is lehet, de a magyarázatoknak nagyon gyakran semmi közük a valósághoz. Ez még akkor is így van, ha az elméletünk tökéletesen logikus és hihető.

 

És most néhány szóra térjünk vissza a stresszhez! Ha egy helyzetben stressz ért minket, akkor az is tárolódik. A konkrét eseményt elfelejtjük, de ha hasonló körülmények jelentkeznek, akkor – nem tudjuk miért – jelentkezik a feszültség. A természetben ennek is megvan az értelme. Ha egy állatot támadás ért, akkor mondjuk két év múlva – amikor már rég nem emlékszik az esetre – menekülni kezd, ha ugyanúgy reccsen meg mögötte egy ág, mint annak idején. Lehet, hogy vakriasztás történt, de az életét is megmentheti, ha 2-3 mp-cel előbb kezd menekülni, mintha ellenőrizte volna a veszély meglétét. Nálunk ez úgy jelentkezik, hogy pl. történt velünk valami, ami súlyos stresszt okozott nekünk. Ekkor éppen egy sárgára festett falú szobában tartózkodtunk. A feszültség az agyunkban összekapcsolódhat a fal színével (mással is). Ha később – esetleg sok év múlva – belépünk egy hasonló színű szobába, nem tudjuk majd, miért érezzük magunkat feszültnek, miért „olyan rossz a helyiség légköre”. Nézzünk egy másik példát is! Ötéves korunkban a játszótéren egy erősebb gyerek elvette a homokozóvödrünket. Nyolcévesek voltunk, amikor a szüleink – ígéretük ellenére – nem vittek el minket moziba. Tizenkét évesen elveszítettük a kedvenc golyóstollunkat. Tizenöt éves korunkban egy másik fiú kedvéért elhagyott minket az a lány, akibe fülig beleszerettünk. (Ha nő vagy, akkor ide egy fiút helyettesíts be!) Mindegyik esetben és a továbbiakban is, ha megfosztanak minket valamitől, amiről úgy gondoltuk, hogy a miénk, fölelevenedik a régi negatív érzelmi töltés és megerősödik. A természetben ez segítette a túlélést, de a mi körülményeink között már nem alkalmazható újra az eredeti megoldás (sírva odaszaladunk anyukánkhoz, aki visszaveszi a vödrünket). Itt is folytathatnám a példákat, de fölösleges volna. A súlyos stresszt okozó eseményekhez kötődik egy negatív érzelmi töltés. Ha nem dolgoztuk föl a konfliktust, akkor magát az eseményt ugyan elfelejthetjük (kikerül a KIT-ből), de a negatív érzelmi töltés megmarad és előbb-utóbb megnyilvánul valamilyen testi vagy más jellegű tünetben. Amikor a környezetünk – esetleg jogosan – úgy látja, hogy túlreagálunk egy jelentéktelen eseményt, akkor lehet, hogy a régi sérelmek hatása is hozzáadódik a mostanihoz. A kineziológia feladata, hogy semlegesítse az élményhez fűződő negatív érzelmi töltést. Ha ez megtörtént, akkor megszűnnek vagy enyhülnek a tünetek.

 

A negatív érzelmi töltés káros hatásai között az is megemlíthető, hogy befolyásolja a döntéseinket. Agyunk több funkcionális részre tagozódik. Az agykéreg elülső része (előagy, neocortex) felelős a tervezésért, a logikus gondolkozásért, a következmények mérlegeléséért. Stressz hatására ez – részben vagy egészben – lekapcsol. Az irányítást azok a központok veszik át, amelyek a múltbeli tapasztalatok és az ösztönös reakciók alapján hozzák meg a döntéseket. Persze ennek is megvan a magyarázata. Van úgy, hogy nincs időnk mérlegelni. (Képzeljük el, hogy az autópályán 110 km/óra sebességnél meglátjuk, hogy fölvillan az előttünk haladó kocsi féklámpája.) Az esetek többségében azonban inkább az ún. lépcsőházi jelenség az eredmény. Tárgyalás vagy vita közben mondunk vagy aláírunk valamit, utólag – a stressz elmúltával – pedig szidjuk magunkat, hogy hogy tehettünk ilyet. Visszakapcsolódott az agyunk logikus gondolkodásra alkalmas területe és tele vagyunk jobbnál-jobb ötletekkel arra vonatkozóan, hogy mit kellett volna mondanunk vagy tennünk. A fölhalmozódott negatív érzelmi töltések hatására gyakori a stressz, így jóval többször kerülünk ilyen helyzetbe.

 

Van egy olyan összefüggés, hogy ha egy eldöntendő kérdésre nemleges választ kell adni, akkor bizonyos izmok ellazulnak. Ezeket jelzőizmoknak nevezzük. Ha például megkérdezném, hogy Téged Jeromosnak hívnak-e, akkor egyrészt megmondanád, hogy nem, másrészt azonban ezek az izmaid is lazábbá válnának. (Ha ez a neved, akkor most képzeld azt, hogy a példában Zebulon szerepelt.) Persze csak egy pillanatig és olyan enyhén, hogy nem érzed, de egy másik ember megfelelő módszerrel érzékelheti. A problémák eredetét ezzel az izomteszttel derítjük ki és az alkalmazandó korrekciókat is ezzel választjuk ki. Azért az izomtesztet használjuk, mert ha szóban kérdeznénk, akkor csak a KIT-ben tárolt hiányos és sokszor torzult emlékekhez férnénk hozzá. Egyébként is: egy 15 évvel ezelőtt történt eseményt könnyen összemoshatunk valamivel, ami 18 éve történt. A hitrendszerünk is alapvetően befolyásolná a választ. Az izmok beidegzése más. Az izomteszt segítségével a teljes „adatbázishoz” hozzáférünk, méghozzá torzítás mentesen.

 

Tehát először is izomteszttel kiderítjük, hogy hány éves korodban történt a szóban forgó esemény. Az esetek elég nagy részében az is előjön, hogy mi történt, még akkor is, ha egyébként elfelejtettük. Ezután következnek a korrekciók. Sokféle korrekció létezik, nem volna értelme külön részletezni mindegyiket. Egy részük nagyon egyszerű mozgás, más részük szemmozgással jár. Vannak pszichológiai jellegű gyakorlatok, vannak olyanok, amelyek a meridiánokban föllépő energiablokkokat szüntetik meg és a homeopátia egyes elemeit is fölhasználjuk. Az a lényeg, hogy a végére megszűnik a negatív érzelmi töltés és egy ún. beépülési idő után a tünetek is elmúlnak.

 

 

Ha ez a felületes leírás, fölkeltette az érdeklődésedet és többet szeretnél megtudni, hívj föl a 06-20-919-3727-es mobil számon, vagy este a 359-4355-ön.

 

 

Kertész János

 

                                                                                                                                Reflexológia

 

Testünkben több mikrorendszert találhatunk. Ezek tükrözik az egész szervezet állapotát. Minden testrésznek van bennük megfelelő zónája. Ezeknek a zónáknak az állapota utal az általa képviselt szerv problémáira. Sokan ezt a fraktálokhoz hasonlítják. Az akupunktőrök jól ismerik a fülön található pontokat, amelyek a test többi részén található pontoknak felelnek meg. Ugyancsak a teljes testet képviselik a fejbőr pontjai (Jamamoto-féle skalp akupunktúra), a szájüreg pontjai (orál akupunktúra), a kézen az ECIWO pontok és így tovább. Dél-Koreából származik a su jok rendszer, amely a kéz ujjain találta meg a különböző szerveknek megfelelő pontokat. Ezeknek a mikrorendszereknek a pontjait kezelve ugyanolyan jó eredményeket érnek el, mintha az eredeti testpontokkal foglalkoznának. Nem csak az akupunktúra használ ilyen terminálokat. A kínai gyógyászatban sok száz éve alkalmazzák a pulzus- arc és tenyérdiagnosztikát. A szivárványhártya, más néven írisz egyes zónáinak kinézetéből is következtethetünk az adott területnek megfelelő szerv állapotára. Ennek ma használt változatát Péczeli Ignác magyar természetgyógyász orvos alkotta meg.

 

Az egyes testrészek más formában is képviseltetik magukat a testfelszín megfelelő részein. Ezek a reflexzónák. Több testrészen is megtalálhatók (például az arcon), leggyakrabban mégis a talpon és a tenyéren lévőket kezeljük. Valójában a talp kezelése a leghatékonyabb, ezért gyakran leszűkítik a reflexológiát a talpmasszázsra.

 

Ez a technika több szempontból lehet hasznos. Ha fönnáll valamilyen probléma, akkor – az orvosi kezelés kiegészítéseként – meggyorsíthatja a gyógyulást, segítheti a rehabilitációt. Ha egészséges ember veszi igénybe, akkor nagy mértékben hozzájárulhat a betegségek megelőzéséhez, az erőnlét fönntartásához és fokozásához. Az sem mellékes, hogy csökkenti a stresszt, lazít és általában kellemes.

 

A betegségekről többnyire akkor veszünk tudomást, amikor megjelennek a tünetek. Valójában ennek – esetleg évekre visszanyúló – előzményei vannak. Ha egy károsító hatás ér minket, akkor a szervezetünk védekezik ellene. Vagy sikerül kiküszöbölnie a probléma okát (pl. az immunrendszer elpusztítja a kórokozót) vagy egy idő után kimerülnek a védekezés tartalékai és megjelennek a tünetek. Az egyes testrészekhez tartozó reflexzónák jelzik, hogy egyensúlyhiány lépett föl. Fáj a megnyomott terület, esetleg lerakódás észlelhető. Ezek a jelenségek már jóval a tünetek föllépése előtt megmutatkoznak. Ha ilyenkor masszírozzuk az érintett zónát, sok esetben elkerülhető a betegség kitörése, vagy lényegesen enyhébb formában jelentkezik.

 









© Copyright 2012 Enos Design Studio/EDS, Inc.